2010. július 13., kedd

6. fejezet.

Na itt az új fejezet. Remélem tetszeni fog. Én igyekeztem. És igen Adrijjen. Számodra belecsempésztem egy kis meglepit..;)





Greg ott állt a suli előtt a kocsijával, ami teli vot pakolva bőröndökkel. Nem hittem a szememnek. Odasiettem hozzá és kérdőn ránéztem.
-Sajnálom Stell. Apámat áthelyezték. Segítened kell. Nem szeretnék elköltözni...semmiféleképp. De ha te nem vagy velem nincs értelme, hogy itt legyek. Ha te most azt mondod maradjak, a legnagyobb örömmel megteszem. De ha azt szeretnéd, hogy elmenjek, már itt sem vagyok. Egy szavadba kerül.
De én egy szót sem szóltam, csak a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Nem engedhetem el. Nem szalaszthatom el ezt a fiút. Szeretem.
-Akkor ezt igennek vehetem?-kérdezte és huncutul elvigyorodott.
-Greg. Nem akarlak elveszíteni. Amikor a múltkor azokat a dolgokat mondtam...nem gondoltam meg eléggé. Bocsáss meg! Szeretlek.
Válaszul én is egy csókot kaptam, majd szorosan átölelt.
-Szeretlek-súgta a fülembe - mindennél és mindenkinél jobban. Sajnálom, hogy olyan gyors volt a múltkor a dolog. Lassítok ha azt szeretnéd.
-Nem! Nemkell! Én csak azt szeretném, ha velem lennél. Mindig.
Újra boldog voltam. Boldogabb, mint valaha. Nem szabadott volna megbántnom...nem is akartam...csak kicsit megijedtem a tempótól.
-De ha apád elmegy, te hol laksz majd?-kédeztem, mert erről teljesen elfeledkeztem.
-A házat nem adtuk el. Megtartom. Ezentúl egyedül élek. Apám már egy hónapja elköltözött. Én még meg akartam várni a suli végét. Ugye nem bánod?
-Dehogy bánom! :)

Egész nap együtt voltunk, és egyáltalán nem érdekelt mit szólnak a szüleim. Felmentünk Greg lakásába, rendelt egy jó kis pizzát, beszélgettünk, és hihetetlenül jó volt vele lenni. Egyre jobban egymásra hangolódtunk. Már kezdett sötétedni.
-A szüleim aggódni fognak-mormoltam.
-Nem szeretném ha haza mennél. Aludj itt! Kérlek!
-Kétlem, hogy ebbe belemennének..
-Mondd azt, hogy valamelyik barátnődnél aludsz.
-Nem tudom, feltűnt-e de nekem nincs túl sok barátnőm.
-Találj ki valamit! Kérlek!

Annyira gyönyörű volt a szeme...és úgy nézett rám, hogy nem tudtam nemet mondani.
Felhívtam a szüleimet, közben még mindig azon gondolkoztam, mit mondjak.

-Szia anyu!
-Kislányom hol a büdös francba vagy? Este 9 van!
-Bocsi anya, de a suliba évzáró bulit rendeztek a végzősök és engem is meghívtak. A koleszba van hely, és igazából nem sok kedvem van hazamenni....és....arra gondoltam...
-Stella! Ugye nem mesterkedsz valamiben?
-Nem anyu! De már nagon fáradt vagyok. És busz sincs. Nem alhatnék itt? Kérlek!
-Na jó rendben. De ez az utolsó alkalom. Reggel pedig apád érted megy!-hogy miii? csak azt nee!
-Nem kell anyu...Reggel már haza tudok menni a busszal...Nem tudom pontosan mikor.
-Oké, de csipkedd magad, ha nem akarsz balhét!
-Dehogy akarok! Na szia anya!-mondtam és le is tettem. Hihetetlen néha milyen jófejek a szüleim, én pedig becsapom és kihasználom őket. De mentségem legyen, hogy a szerelmemért teszem. Aki jelnleg a legfontosabb számomra.

-Kicsim, hihetetlen voltál!
-Igyekeztem-szerénykedtem.

Greg leült a kanapéra, engem pedig az öléba vont.

-Nem szeretnék siettetni semmit. Tudod te is.
-Igen tudom- mohón megcsókoltam. Ugye nem akarja leplezni, hogy miért szerette volna annyira, hogy itt "aludjak"?
-Biztos vagy benne?
-Annyira biztos mint abban, hogy Amerika elnöke Barack Obama!

Felemelt, és felvitt a szobájába. A szoba hangulatosan volt kivilágítva, pár gyertya és füstölő is égett.

-Greg ez gyönyörű!
-Megérdemled! :)

Gyöngéden letett az ágyra, feltérdeltem ő peig velem szembe ugyancsak térdelt. Hosszú percekig csókolóztunk, de tudtuk, ez nem elég. Mind a ketten vágytunk a másikra. Finoman becsúsztatta a kezét a pólóm alá, és levette. Atán én is elkezdtem lehúzni róla a pólót, de ekkor váratlan fordulatot vett a dolog. A fél testét égésnyomok borították a csípőjétől a nyakáig. A bőre furcsa volt, a tapintása érdes. Nem tagadom, meglepett dolog. Kissé hátrahőköltem. Greg idegesen feláltt és öltözködni kezdett.

-Tudtam, hogy ez lesz! Mindig ez van! Ez hihetetlen. Miért? Miért? Miért?
Őrjöngött és én megértettem a helyzetét.
-Azt hittem te más vagy. Hogy temegérted a helyzetet. De te is olyan vagy, mint az összes többi lány!
A szavai égettek. A szeméből sütött a düh, és én tetőlől talpig lesápadtam. Nem tudtam mit kezdjek magammal. Még mindig akartam, és nem érdekelt a bőre! Engem csak az érdekelt, hogy boldoggá tegyem.
-Greg, hogy mondhatsz ilyet?-felálltam és odamentem hozzá, majd hátulról erősen átkaroltam.-Én szeretlek. Nem érdekel, hogy milyen a tested! Akarlak téged! És ez nem fog megváltozni! Sajnálom az előbbit, de meglepődtem. Nem számítottam rá. Hidd el, nem akartalak megbántani!

Lassan lefejtette magáról a karom, megfordult és magához ölelt.

-Sajnálom Stell. Egy barom vagyok. Csak azt hittem ez után nem kellek majd. Hogy undorodni fogsz tőlem. És meg is értettem volna. Én is undorodok magamtól..
-Greg, hogy mondhatsz ilyet! Te vagy a legnagyszerűbb ember akit ismerek.
-Szeretlek-mondta.
És ezután mindent ott folytattunk, ahol abbahagytuk. És mondtatom, nem bántam meg, hogy ragaszkodtam a programhoz. Történhetett volna akármi.. Az sem érdekelt volna, ha nincs lába..Akkoris akartam volna..örökre. Ez volt életem legszebb éjszakája, és reggele. Mellette ébredtem, és tudom, ennél semmi sem tehetett volna boldogabbá.

2010. június 21., hétfő

5. fejezet.

Végre itt az új fejezet! Bocsánat, hogy ilyen későn, de nem volt ötletem...Kicsit rövid lett, és nem is a legjobb, de ittvan...xD




Felkaptam fejem, a csók hevétől kissé még lihegtem. Mikor megláttam aput, megállt bennem az ütő. Dühösen rángatta a kilincset, szerencsére az ajtók be voltak zárva. Alapvetően nyugodt és jófej volt, de a pasiügyekben nem ismert tréfát. Gyorsan kipattantam az ülésről és elindultam felé, hogy megnyugtassam. De hajthatatlan volt. Kiabált, hosszú perceken keresztül. Az volt a szerencse, hogy nem esett neki Gregnek. Mikor végre megnyugodott, olyan dolgot csinált, amire éltemben nem gondoltam volna. Magához ölelt, és a fülembe súgta:
-Stell, tudod, hogy nagyon szeretlek. Miért csinálod ezt? Féltelek. Ki ez a fiú? Hm? Mióta ismered? Bántott?
Elhúzódtam tőle és bár tudom,hogy hazudni nem szép dolog, de kötelességem volt. Így szóltam:
-Apa, ő a barátom, Greg - Greg a kezét nyújtotta apám felé, ő pedig mogorván viszonozta a gesztust. -Már régóta ismerjük egymást...és egyáltalán nem bántott.
-Ez így van uram. Soha életemben nem bántanám a lányát. Nagyon szeretem.
Greg is elég jó színésznek tűnik... Talán így ki tudjuk játszani a szüleimet...
-Ha ez így van, akkor légy a vengégünk. Szeretném ha megismernéd a családom- mondta apa, én pedig azt hittem menten elájulok. Még szinte semmit sem tudunk egymásról. Mi lesz ha faggatózni kezdenek?
-Sajnálom uram, de délután dolgoznom kell...Apám cégénél segítek be. Nem lenne jó egy másik időpont?
Te jó ég ez a pasi egy csoda....Apa beleegyezett, de a téma ezzel nem volt lezárva. Greg elment, én meg a nap további részében hallgatahattam a szüleim papolását... Aztán mikor végre kifogyott belőlük a szusz, lefeküdtem, és elaludtam végre. Csak ő járt az egszembe. Ő és ez a csodálatos nap, ami még szebb lehetett volna, ha nem kapnak el minket.
Másnap ismét a busznál várt, suliba menet megbeszéltük a délután történteket. A menzán pedig kiveséztük, milyen jó színészi adottságokkal rendelkezünk. De aztán Greg egy meglepő kijelentést tett.
-De azért remélem azt a részt amikor aztmondtam, szeretlek, nem hitted színészkedésnek. Stell, én tényleg szeretlek. Soha, egy lány iránt sem éreztem még ilyet.
-Greg.. énis hasonlóan érzek irántad, de ez nekem kicsit gyors... erre még nem állok készen. Sajnálom! -mondtam, és magam sem tudom miért, felálltam, és elviharzottam az asztaltól.
Elég hülye döntés volt ez. Ezután Greg hetekig, sőt hónapokig felém sem nézett. Ha a közelébe értem, mindig elfordította a fejét, és úgy csinált, mintha ott se lennék. Majd eljött az év utolsó napja, és reggel különös levelet találtam az asztalomon. Ez állt benne.
Stell!
Az életemnél is jobban szeretlek, napról napra egyre jobban. Ne hidd, hogy elfelejtettelek. Megpróbáltalak nem észrevenni, de nem lehet. Téged nem. Ha te nem lehetsz velem, ha nélküled kell tovább élnem, nincs értelme az életemnek. Kérlek délután találkozzunk az iskola előtt. Nagyon fontos lenne. Hatalmas döntés előtt állok. Kérlek segíts!
Csók:Greg.
Nem volt más választásom, hisz én is szerettem. Muszáj ott lennem, és megakadályozni, hogy valami hülyeséget csináljon, mert az az én hibám lenne. De amikor megláttam a suli előtt, teljesen más fogadott, mint amire számítottam...

2010. május 3., hétfő

4. fejezet.

Kezdtem kétségbeesni. Tényleg csak kábítás volt ez az egész? Ő is olyan, mint a többi fiú? De ekkor, valaki átfogta a derekam, és lágyan a fülembe súgta: -Itt vagyok. Csak nem megijedtél? :)
-Ami azt illeti...kicsit meglepődtem, amikor megláttam, hogy nem vársz itt.
-Sajnálom Stell, csak valamit el kellett intéznem. De most itt vagyok. Indulhatunk? :)
-Persze, de szabad tudnom hová megyünk?
-Az meglepetés - mondta, majd kacsintott egyet, és sejtelmesen elmosolyodott.
Remélem nem valami puccos helyre visz...Bár a szokásosnál divatosabban voltam felöltözve, de ez akkorsem illik akárhová. Már percek óta csendesen bandukoltunk egymás mellett, de mégsem volt kínos a csend. Némán tettük meg az egész utat, de kiderült ez még közel sem a végállomás. Egy fekete cabrio állt a parkolóba.
-Ez a tiéd?-kérdeztem álmélkodva.-Húú. Nem semmi.
-Hát igen. Szép ugye? És szeretnél végre beleülni, vagy egész nap itt csodálkozunk mellette?:)
-Ja, persze.
Beültem, és elindultunk. Nem tudtam hová megyünk, már rég kiértünk a városból. Kérdőn néztem rá, de ő még mindig csak vigyorgott és vigyorgott. Nem hiszem el. Remélem nem tesz ki valahol az út szélén és hagy ott... De ekkor megláttam egy kis vendéglőt az erdőben, nem messze az úttól. Gyönyörű. Pont olyan ahová mindigis szerettem járni. Kiszállt, majd nekem is kinyitotta az ajtót és megfogta a kezem. Bementünk. Nagyon hangultos kis hely volt, félig nyitott, világos. Az asztalunk már el volt készítve. A közepén egy szál rózsa és egy levél állt.
"Valentin nap alkalmából. Nagyon örülök, hogy megismertlek, remélem nem fogok csalódást okozni."
-Greg nem gondolod, hogy ez kicsit már sok? Én ezt nem érdemlem meg. Hisz olyan hülye vagyok...Teljesen elfelejtettem a Valentin napot és..
-Semmi és. Megérdemled. Tudom. De most rendeljünk valamit mert éhen halok.
-Na jó. De legalább azt engedd, hogy én fizessek...
-Szó sem lehet róla. Ha ilyen kívánságaid vannak, úgy vélem távoznod kell-mosolygott.

Kicsit fura srác. Helyes, aranyos pasi, de valami furcsa benne. Mármint, gazdag és piszok jól néz ki, de mégsem barátkozik vele senki. Lehet, hogy ezt az egészet velem akarja pótolni?
-És amúgy, milyen az osztályod?-kérdeztem, miközben már a levest szürcsölgettük.
-Hát nem igazán jövök ki velük. Tudod még viszonylag új vagyok. És. Nemis tudom. Valójában én sem tudom, hogy mi bajuk velem. Szerinted is dilis vagyok? Mert ők mindig ezt mondják. Azért mert nem járok bulizni, és mert általában visszahúzódó vagyok.
-Dehogy vagy dilis Greg. Sőt. Kár, hogy csak egy van belőled-mondtam, és tetőtől talpig elpirultam, ami látszólag neki tetszett.
-Köszönöm.:) Viszont én pedig a te osztálytársaidat nem értem. Olyan kedves és szép lány vagy, -mégjobban pirultam...-és ők mégis semmibe vesznek és cikiznek.
-Tudod, én már megszoktam. Mindig is ez volt. Hasonló okokból mint nálad. Röhögnek rajtam azért, hogy buli helyett inkább tanulok. De én csak a jövőmet szeretném meglapozni. Ebben a mai világban kell lenni egy biztos háttérnek nem?
-De egyetértek. Tudod, te sokkal érettebb vagy a korodbeli lányoknál. Figyelj. Nem szeretnék tolakodó lenni, de én már hónapok óta figyeltelek-áhááá, szóval innen tud rólam ennyi mindent-mármint nem kémkedek meg semmi, csak az első pillanatban ahogy megláttalak, tudtam, hogy veled akarok lenni. Mindig. Csak kerestem a megfelelő pillanatot, amikor odaléphetek hozzád és mindezt elmondhatom. Remélem nem hiszed azt rólam, hogy totál idióta vagyok.
-Dehogyis Greg. Sőt. Bánom, hogy eddig nem ismertelek. Nagyon örülök, hogy egy ilyen fiúval lóghatok.
Közelebb csúszott hozzám, finoman megfogta az állam és felemelte. A szívem hevesen kezdett dobogni, majd kiesett a helyéről. Az arca egyre közelebb volt az enyémhez. Az ajkunk már majdnem összeért, de....csörögni kezdett a telefonom...Liz!! Neked is pont most jutok eszedbe..
-Megbocsátasz?
-Persze, intézd csak el.

Kimentem a mosdóba, és felvettem.
-Szia Liz, gratulálok. Ajánlom, hogy fontos legyen különben..
-Mi? Nekemis nagyon hiányzol. Igen jól vagyok. Mi ütött beléd Stell?
-Jajj sajnálom, de tudod. Épp randim van egy nagyon-nagyon helyes sráccal...És már majdnem megcsókolt amikor hívtál..
-Most kamuzol?
-Miért kamuznék? Na de tényleg mondd gyorsan.
-Ja csak annyi, hogy...Ismét költözünk...Ausztráliába.
-Hogy miiiii?:O
-Aha. Úgyhogy. Nagyon valószínű, hogy max évente fogunk találkozni..
-Na neee.
-De nem zavarlak tovább. Majd este hívj. Most siess a lovagodhoz. Puszii
-Liz!Liiiiz!-lerakta.

Visszamentem. Leültem, de időközben Greg is visszaült a helyére. Ennyi. Elszalaszottam az első csókom vele. Befejeztük a kaját, fizetett, és elindultunk a kocsi felé.

-Siess légyszíves, mert lekésem a buszom.
-Ne aggódj hazaviszlek.:)
-Úúú.
-Baj? Ha szeretnél buszozhatsz is.
-Dehogy baj. Csak ha lehet ne a házunk előtt tegyél ki, mert ha a szüleim meglátják, hogy egy sráccal lógok...
Hangosan felnevetett.
-Rendben, nem jelent problémát.
Hazafelé végig a kedvenc számaimat hallgattuk. Tényleg elég sokat nyomozhatott utánnam..
Nagyon jól éreztem magam, de megállt, és akkor eszméltem csak fel, hogy már majdnem otthon vagyunk.
-Hát akkor, megérkeztünk.
-Köszönök mindent Greg. Fantasztikusan éreztem magam.
-Énis Stell. De sajnos a legjobb rész még elmaradt-mondta, majd odahúzott magához és megcsókolt.
Legalább 2 percig csókolóztunk ott szenvedélyesen, de valaki dörömbölni kezdett a kocsi ablakán..

2010. április 28., szerda

3. fejezet.

Ittvagyok megint.:) Úgydöntöttem frissítek mais...nincs jobb dolgom hirtelen.:) Remélem tetszeni fog. Várom a kommenteket.:)



Alig tértem magamhoz. Egész úton hazafelé azon gondolkoztam, vajon mi foghatta meg bennem, amit a többiek képtelenek észrevenni. Eddig egy pasi mellett éreztem hasonlót, de a végén kiderült, hogy csak rohadt jó színész....
De Greg... A hangja, az illata, mindene...Teljesen beleszédülök már magába a gondolatba, hogy hozzámért...És megpuszilt...Úgyérzem ma már nem mosok arcot...
Ahogy hazaértem anyu is észrevett, hogy vidámabb vagyok a megszokottnál, és csodálkozott is.
-Miújság kisasszony? Gyere csak közelebb! Te mosolyogsz? Neeem. Azz az nemlehet. Mit szívtál? Ki adta? Kislányom miért csinálod ezt?!
-Anyu nyugi már. Miért feltételezed egyből azt, hogy szívtam valamit? Csak jó kedvem van.
-Jó kedv? Ezt ritkán hallom a szádból. Csak nem fiú van a dologban?
-Üüm, dehogy. Csak Liz telefonált, hooogy....hogy hétvégén hazajönnek. És ez nagyon feldobott. Ömm ezért ha nembánod, holnap nem jövök egyből haza suli után, meert még vennem kell neki valami kis meglepetést. Tudod, hogy mennyire szereti az apróságokat..
Nem mondhattam el neki,hogy tényleg pasi van a dologban... Anyu szerint még fiatal vagyok ezekhez a dolgokhoz, azt leszámítva, hogy rajtam kívül már az osztály minden lányának volt legalább egy normális kapcsolata.. Hogy ebbe a témába aput már ne is említsük. Azt hiszem nem fogadná túl kedvesen az udvarlóimat. De ezen még ráértem agyalni...Hiszen Greget csak ma ismertem meg. De ez a pár perc amit együtt töltöttünk elég volt arra, hogy totálisan belezúgjak.
-Rendben. De örülnék ha sietnél haza. Tudod, hogy segítened kell a ház körül. És egyébként is. Ha Liz meglátogat, a szobádat is rendbe kell raknod-úúúúú dejóvagy Stell... ezt magyarázd ki...
-Tudod anyu, nemhiszem, hogy feljön...Tudod csak átutazóban lesznek itt egy napot. Éés öööm azthiszem fáradt lesz, úgyhogy inkább én látogatom meg...
-Ez kezd gyanús lenni Stella. Remélem nem mesterkedsz semmiben.
-Dehogy anyu. Hisz ismersz...
-Hát épp ezért félek..
-Na kösz-nevettem el magam, majd felszaladtam a szobámba és bezárkóztam. Próbáltam Gregről valami infót gyűjteni, de egyik közösségi portálon sem találtam. Úgylátom az ismerkedéssel várnom kell holnapig...Korán lefeküdtem, olyan voltam, mint a kisgyerekek... Abban bíztam, hogy minél hamarabb elalszok, annál hamarabb jön el a reggel, és annál hamarabb láthatom. Általában 7-kor szoktam felkelni, de most már 6-kor vígan pattantam ki az ágyból, és elkezdtem készülődni (persze a legnagyobb csendben, nehogy anyuék észrevegyenek). Elővettem a legdivatosabb ruháim (bár nincs belőlük túl sok...), és minimum fél órát tollászkodtam a tükör előtt, mire megtaláltam a tökéleteset. És te jó ég még mennyi dolgom van....Lezuhanyozni, sminkelni (de csak minimálisan...nem akartam, hogy az első randin egy mű nőt lásson bennem), majd kivasaltam a hajam, ami még mindig nem volt a tökéletes mire indulnom kellett, úgyhogy hanyagul összekötöttem egy lófarokba, a fufrum pedig szabadon a szemembe lógott. Sosem voltam magamtól elájulva, de ma valahogy mégis szépnek láttam magam. Mire észbekaptam, már rohannom kellett a buszhoz, nehogy lekéssem, mert akkor lőttek az egész napomnak..Szerencsére időben odaértem. Elfoglaltam a helyem, a lehető legtávolabb a busz hátuljában ücsörgő néhány bunkó osztálytársamtól. Általában a távolság nem tántorítja el őket attól, hogy beszólogassanak, de ma valahogy csöndben voltak, és elég furcsán néztek rám. Úristen valami van a fejemen? Vagy csak meglepődtek, hogy ma nem a lepukkant farmeromba és a legócskább pulcsimba jöttem? Hát sajnálom. Ma ez a menü.
Alig vártam, hogy odaérjünk, elteljen az a pár óra és találkozzak vele a menzán. De különös meglepetés ért. Greg hatalmas tündérvigyorával az arcán ott ált a buszmegállóban egy szál rózsával a kezében. Ezt nemhiszem el. Biztos,hogy rám vár és ez nem egy álom? Vagy ha álom is. Csak az a lényeg, hogy ne ébredjek fel.
Leszálltam és mielőtt meg tudtam volna mukkanni így szólt:
-Szia Stell. :) Boldog Valentin napot!-és ismét két puszit kaptam az arcomra, majd átadta a rózsát.
-Valentin nap? Huhh el is felejtettem. Ömm köszönöm szépen. Sajnálom, de én semmivel sem készültem neked...
-Ugyan. Az a legnagyobb ajándék, hogy veled lehetek.:)
Lehet, hogy lemaradtam valamiről, de én úgy tudom, hogy csak 1 napja ismerjük egymást...:O
Nem gyors ez egy kicsit? Na de kit érdekel, ha vele lehetek..
-Gyere, a végén még elkésünk-mondta, és átkarolta a vállam. Úgyéreztem máris a mennyországban vagyok...


A menzán a terv szerint együtt kajáltunk, de ő megint nem vette le rólam a szemét. Egy idő után kicsit nyomasztóvá vált, de ahogy a szemébe néztem, elfelejtettem az egészet. Olyan volt, mintha valamiféle varázserővel rendelkezne,olyannal, amivel egyetlen pillantás is elég ahhoz, hogy megfeledkezzek a világról és csak rá koncentráljak. Imádtam ezt a nézését, és egész nap elnéztem volna, de ismét becsöngettek...
-Akkor órák után, ahogy megeszéltük-mondta, és egy hatalmas mosollyal búcsúzott el.
-Rendben. Ott leszek-vigyorogtam, éa próbáltam leplezni az izgatottságom.

Végre véget értek az óráim...izgatottan kiléptem az ajtón, és azt fürkésztem, vajon hol lehet? De nem találtam őt sehol...

2010. április 27., kedd

2. fejezet.

Ez egy kicsit hosszabb fejezet lesz....:D remélem tetszeni fog.:) várom a kommenteket. :)





A nap további része nyugisan telt. Az osztálytárasim valamilyen okból békénhagytak (2 év óta először...), de ezt mégsem tudtam igazán értékelni. Csak az járt a fejemben, hogy elhúzzak a teremből, és lássam, vajon tényleg ott fog-e várni, vagy ez csak egy hiú ábránd volt, és csak etetett a "Különleges vagy" dumával. És egyébként is...Miért vagyok én különleges? Maga a tény, hogy én más vagyok, mint a többiek, és különlegesebb, még sosem merült fel bennem. És ha igaz, akkor ezt a környezetem, és az osztálytársaim miért nem veszik észre? Számukra csak egy idióta stréber vagyok, aki mindig központja a szívatásoknak. De ez a fiú...Greg, ha jól emlékszem....Te jó ég, annyira elvesztem a szemeiben, hogy még a nevére sem emlékszem.
Valamit tényleg láthat bennem...Nem tűnt úgy, mintha hazudna. Ezek a gondolatok lüktettek a fejemben, amikor végre meghallottam a megváltó csengőt. Istenem. Végre. Most kiderül, hogy vár-e. És ha igen? Mit mondok majd neki? Komplett idiótának fog nézni. És ha szófosásom lesz? Nem gyakori, de van, hogy előfordul. És ha hülyeségekről kezdek el neki fecsegni?
Bár ez nem volt túl valószínű. Nemhiszem, hogy a közelében egy értelmes szót is kitudok nyögni. Csak ne bukjak orra. Végre kiértem a suli elé. Ott volt, és úgy mosolygott,hogy....Nemtudtam róla levenni a szemem...És ennek megis lett az eredménye...Nemvettem észre a lépcsőt. Ciki mi?
Normál estben tényleg az. De ez most valahogy jó jött ki. Zuhanni kezdtem. Úgy éreztem, most vége mindennek. Elesek, kiröhög, és itthagy. Soha nem néz rám többet.
De ennél mázlistább vagyok. Odalépett, és elkapott. Amikor feleszméltem, erősen tarott a karjai között. Te jó ég. Az illata. Ha eddig nem ájultam el és estem össze, most fogok.
-Húú, kellemes második benyomás - mondtam, és kikászmálódtam az öléből.
-Ennél kellemesebb nem is kell - vigyorgott önelégülten, mert tudta, hogy ez az egész szitu az ő piszok helyes képe miatt történt.-Máskor azért nézz az orrod elé. Ha lehetséges.
-Ööm. Megpróbálom. De nem biztos, hogy képes leszek rá. :)
- :) Na akkor indulhatunk? A végén még lekésed a buszt.
-Ja! Pesze. Igazad van. Menjünk.


Elindultunk, de én még mindig azon agyaltam, honnan tudja, hogy busszal járok. És főleg azt, hogy melyikkel. Úgy éreztem meg kell kérdeznem, de ahogy ránéztem, mindig elállt a szavam.
-És milyne napod volt?-megpróbált pár szót kihúzni belőlem, és sikerült is neki. Most oda kell tennem magam.
-Egész jó. Tudod a menzán megismerkedtem egy aranyos sráccal. Valami Greg nem ismered? :)
-Hmmm valami rémlik-hangosan felnevetett, és én sem bírtam tovább.
-Ezen kívül kész unalom volt. De aztán suli előtt megint összefutottam vele, és sikerült bearanyoznia a napomat. :)
-Ennek biztosan nagyon örül. :)
-És veled mi történt?
-Érdekes hasonlóságokat vélek felfedezni a napunkban. Megismerkedtem egy nagyon kedves és szép lánnyal szintén a menzán. Azthiszeeem...Stella? Igen.... És most ismét találkoztunk és, ezzel hozott nekem egy jó napot. :) Jó a viccet félretéve. Tényleg örülök, hogy megismertelek. És úgylátom kezdesz feloldódni.:)
-Hát én igyekszem. :)

Egész nap ottmaradtam volna vele. Legszívesebben örökre, de a buszmegállóhoz értünk, és már jött is a buszom.
-Áá. Sajnos nekem most mennem kell. Akkor holnap a menzán? :)
-Várlak. És utánna is. Úgy, mint ma. De ha nincs más dolgod, utánna is bülhetnénk valahova. Tudod a menza nem a legromantikusabb hely.:)
Igazából lett volna más dolgom, de nemtudtam neki nemet mondani.
-Ümm, bennevagyok. Na szia.
-Szia!- mondta, majd magához húzott és két puszit nyomott az arcomra.
A mámortól és a meglepettségtől alig tudtam felszállni a buszra. És hazafelé is végig ő járt a fejemben. Most gondoltam csak végig amit mondott. Ez a holnapi meghívás tulajdonképpen egy randi?

2010. április 23., péntek

Az első találkozás

Tipikus nap volt. Az eső zuhogott, a szél süvített, és én megint egyedül gubbasztottam a menza legeldugottab sarkában. Végre egy kis nyugalomra vágytam, amit az osztályomban sajnos sohasem kaptam meg. Valaki mindig körülöttem nyüzsgött, és mást sem hallottam a gúnyolódásukon kívül. Eléggé ki vagyok rekesztve, de nem bánom. Már megszoktam. A lejobb barátnőm Liz, tavaly elköltözött, és azóta senkim sincsen. Második éve járok ebbe a nyomorult iskolába, de minden napom kínszenvedés. A tanáraimmal jól kijövök, ami bizonyos szempontból jó, de az osztálytársaimnál elég rossz pont..Strébernek tartanak, és mindent rajtam vernek le.

Öt perce ülök nyugodtan, de úgy tűnik ennyi volt...A fiúk, és egy lány az osztályomból (a szokásos banda, általában ők szekálnak, a többiek meg nézik...mást nem tehetnek...nem szeretnék ha velük is ez történne...), mellém ültek, és megint lökdösni, és ütögetni kezdtek. Már kezdtek elfajulni a dolgok, amikor hirtelen valaki megjelent mögöttem. Hátranéztem. Még sosem láttam ezt az arcot, de...egyszerűenelképesztő volt. Egy nálunk néhány évvel idősebb srác volt az, és így szólt: -Hagyjátok már békén! Mit ártott nektek?
-Jól van már okostojás! Na húzz el innen ha jót akarsz magadnak!
-Gyere tűnjünk innen!-mondta, majd megragadta a karom, és egészen a menza másik végéig húzott.

-Miért hagyod, hogy ezt tegyék veled?
-Nem tehetek mást-feleltem.
-De tehetnél, ha nagyon akarnál. Egyébként Greg vagyok. Örülök, hogy megismertelek.
-Stella. És úgyszint.
Elmosolyodott.
-Úgylátom nem vagy túl bőszavű.
-Hát nem. Tudod nem nagyon van kivel beszélgetnem.
-Akkor mostantól lesz -mosolyodott el ismét.-Szeretném, ha ezentúl mindig itt ülnél, velem. Persze, ha ez neked nem okoz gondot.
Úristen. Ezt nem hiszem el. Álmodom? Egy ilyen pasi, hogy kérhet ilyet egy magamfajtától? Kidolgozott test, fekete haj, barna szem, és az az arc... Mindig is egy ilyen srácra vágytam.
-Dehogyis -nyögtem ki. -Szívesen.

A szünet további részében próbáltam nyugodtan befejezni az evést, ő pedig engem bámult. Folyamatosan.
-És mióta élsz itt?- próbáltam elrjteni a zavaromat. -Még sosem láttalak.
-Alig egy éve költöztünk ide. Tudod nemnagyon mozdulok ki otthonról. És a suliban sem nagyon járkálok. Inkább az osztályomban olvasgatok.
-Aha ezzel énis így vagyok. De mi volt az oka a költözésnek?
-Édesapám itt kapott munkát. Tudod vele élek.
-Értem. A szüleid elváltak?
-Nem. Annál sokkal rosszabb. Kb. 4 éves lehettem, mikor a házunkban tűz ütött ki. Apa nem volt otthon. Én túléltem,de édesanyám és a hugom...meghaltak.
Az arcára borzasztó fájdalom és kín ült ki.
-Te jó ég. Borzasztóan sajnálom.
Kicsit habozott, majd gyorsan témát váltott.
-Tudod mikor megláttam mit művelnek veled...Éreztem, hogy segítenem kell. Tudom, hogy te más vagy, mint ők. Különleges.
Úgy nézett rám, hogy azt hittem menten elolvadok. Különleges vagyok? Ilyet még soha senki nem mondott nekem. Pláne nem egy ilyen fiú. De a pillanatnyi rózsaszín felhőt eloszlatta a csengő hangja.
-Nos, kezdődik az órám. Ha gondolod suli után megvárlak, és elkísérlek a buszhoz.
-Rendben- válaszoltam kissé bódultan. De honnan tudja, hogy busszal járok iskolába? Volt egy olyan érzésem, hogy ő nem most hallott rólam először...







Remélem tetszett az első fejezet. Várom a kommenteket, és a véleményeket. Puszi: Dóri

Bevezető!

Sziasztok! Ez a blog egy elég bonyolult szerelmi történetről fog szólni. Ha valami nem tetszik, nézzétek el nekem,mert még kezdő vagyok! Várom a kommenteket,legyen az jó vagy rossz!!=)
Puszi Dóri!=)