4. fejezet.

Kezdtem kétségbeesni. Tényleg csak kábítás volt ez az egész? Ő is olyan, mint a többi fiú? De ekkor, valaki átfogta a derekam, és lágyan a fülembe súgta: -Itt vagyok. Csak nem megijedtél? :)
-Ami azt illeti...kicsit meglepődtem, amikor megláttam, hogy nem vársz itt.
-Sajnálom Stell, csak valamit el kellett intéznem. De most itt vagyok. Indulhatunk? :)
-Persze, de szabad tudnom hová megyünk?
-Az meglepetés - mondta, majd kacsintott egyet, és sejtelmesen elmosolyodott.
Remélem nem valami puccos helyre visz...Bár a szokásosnál divatosabban voltam felöltözve, de ez akkorsem illik akárhová. Már percek óta csendesen bandukoltunk egymás mellett, de mégsem volt kínos a csend. Némán tettük meg az egész utat, de kiderült ez még közel sem a végállomás. Egy fekete cabrio állt a parkolóba.
-Ez a tiéd?-kérdeztem álmélkodva.-Húú. Nem semmi.
-Hát igen. Szép ugye? És szeretnél végre beleülni, vagy egész nap itt csodálkozunk mellette?:)
-Ja, persze.
Beültem, és elindultunk. Nem tudtam hová megyünk, már rég kiértünk a városból. Kérdőn néztem rá, de ő még mindig csak vigyorgott és vigyorgott. Nem hiszem el. Remélem nem tesz ki valahol az út szélén és hagy ott... De ekkor megláttam egy kis vendéglőt az erdőben, nem messze az úttól. Gyönyörű. Pont olyan ahová mindigis szerettem járni. Kiszállt, majd nekem is kinyitotta az ajtót és megfogta a kezem. Bementünk. Nagyon hangultos kis hely volt, félig nyitott, világos. Az asztalunk már el volt készítve. A közepén egy szál rózsa és egy levél állt.
"Valentin nap alkalmából. Nagyon örülök, hogy megismertlek, remélem nem fogok csalódást okozni."
-Greg nem gondolod, hogy ez kicsit már sok? Én ezt nem érdemlem meg. Hisz olyan hülye vagyok...Teljesen elfelejtettem a Valentin napot és..
-Semmi és. Megérdemled. Tudom. De most rendeljünk valamit mert éhen halok.
-Na jó. De legalább azt engedd, hogy én fizessek...
-Szó sem lehet róla. Ha ilyen kívánságaid vannak, úgy vélem távoznod kell-mosolygott.

Kicsit fura srác. Helyes, aranyos pasi, de valami furcsa benne. Mármint, gazdag és piszok jól néz ki, de mégsem barátkozik vele senki. Lehet, hogy ezt az egészet velem akarja pótolni?
-És amúgy, milyen az osztályod?-kérdeztem, miközben már a levest szürcsölgettük.
-Hát nem igazán jövök ki velük. Tudod még viszonylag új vagyok. És. Nemis tudom. Valójában én sem tudom, hogy mi bajuk velem. Szerinted is dilis vagyok? Mert ők mindig ezt mondják. Azért mert nem járok bulizni, és mert általában visszahúzódó vagyok.
-Dehogy vagy dilis Greg. Sőt. Kár, hogy csak egy van belőled-mondtam, és tetőtől talpig elpirultam, ami látszólag neki tetszett.
-Köszönöm.:) Viszont én pedig a te osztálytársaidat nem értem. Olyan kedves és szép lány vagy, -mégjobban pirultam...-és ők mégis semmibe vesznek és cikiznek.
-Tudod, én már megszoktam. Mindig is ez volt. Hasonló okokból mint nálad. Röhögnek rajtam azért, hogy buli helyett inkább tanulok. De én csak a jövőmet szeretném meglapozni. Ebben a mai világban kell lenni egy biztos háttérnek nem?
-De egyetértek. Tudod, te sokkal érettebb vagy a korodbeli lányoknál. Figyelj. Nem szeretnék tolakodó lenni, de én már hónapok óta figyeltelek-áhááá, szóval innen tud rólam ennyi mindent-mármint nem kémkedek meg semmi, csak az első pillanatban ahogy megláttalak, tudtam, hogy veled akarok lenni. Mindig. Csak kerestem a megfelelő pillanatot, amikor odaléphetek hozzád és mindezt elmondhatom. Remélem nem hiszed azt rólam, hogy totál idióta vagyok.
-Dehogyis Greg. Sőt. Bánom, hogy eddig nem ismertelek. Nagyon örülök, hogy egy ilyen fiúval lóghatok.
Közelebb csúszott hozzám, finoman megfogta az állam és felemelte. A szívem hevesen kezdett dobogni, majd kiesett a helyéről. Az arca egyre közelebb volt az enyémhez. Az ajkunk már majdnem összeért, de....csörögni kezdett a telefonom...Liz!! Neked is pont most jutok eszedbe..
-Megbocsátasz?
-Persze, intézd csak el.

Kimentem a mosdóba, és felvettem.
-Szia Liz, gratulálok. Ajánlom, hogy fontos legyen különben..
-Mi? Nekemis nagyon hiányzol. Igen jól vagyok. Mi ütött beléd Stell?
-Jajj sajnálom, de tudod. Épp randim van egy nagyon-nagyon helyes sráccal...És már majdnem megcsókolt amikor hívtál..
-Most kamuzol?
-Miért kamuznék? Na de tényleg mondd gyorsan.
-Ja csak annyi, hogy...Ismét költözünk...Ausztráliába.
-Hogy miiiii?:O
-Aha. Úgyhogy. Nagyon valószínű, hogy max évente fogunk találkozni..
-Na neee.
-De nem zavarlak tovább. Majd este hívj. Most siess a lovagodhoz. Puszii
-Liz!Liiiiz!-lerakta.

Visszamentem. Leültem, de időközben Greg is visszaült a helyére. Ennyi. Elszalaszottam az első csókom vele. Befejeztük a kaját, fizetett, és elindultunk a kocsi felé.

-Siess légyszíves, mert lekésem a buszom.
-Ne aggódj hazaviszlek.:)
-Úúú.
-Baj? Ha szeretnél buszozhatsz is.
-Dehogy baj. Csak ha lehet ne a házunk előtt tegyél ki, mert ha a szüleim meglátják, hogy egy sráccal lógok...
Hangosan felnevetett.
-Rendben, nem jelent problémát.
Hazafelé végig a kedvenc számaimat hallgattuk. Tényleg elég sokat nyomozhatott utánnam..
Nagyon jól éreztem magam, de megállt, és akkor eszméltem csak fel, hogy már majdnem otthon vagyunk.
-Hát akkor, megérkeztünk.
-Köszönök mindent Greg. Fantasztikusan éreztem magam.
-Énis Stell. De sajnos a legjobb rész még elmaradt-mondta, majd odahúzott magához és megcsókolt.
Legalább 2 percig csókolóztunk ott szenvedélyesen, de valaki dörömbölni kezdett a kocsi ablakán..