3. fejezet.

Ittvagyok megint.:) Úgydöntöttem frissítek mais...nincs jobb dolgom hirtelen.:) Remélem tetszeni fog. Várom a kommenteket.:)



Alig tértem magamhoz. Egész úton hazafelé azon gondolkoztam, vajon mi foghatta meg bennem, amit a többiek képtelenek észrevenni. Eddig egy pasi mellett éreztem hasonlót, de a végén kiderült, hogy csak rohadt jó színész....
De Greg... A hangja, az illata, mindene...Teljesen beleszédülök már magába a gondolatba, hogy hozzámért...És megpuszilt...Úgyérzem ma már nem mosok arcot...
Ahogy hazaértem anyu is észrevett, hogy vidámabb vagyok a megszokottnál, és csodálkozott is.
-Miújság kisasszony? Gyere csak közelebb! Te mosolyogsz? Neeem. Azz az nemlehet. Mit szívtál? Ki adta? Kislányom miért csinálod ezt?!
-Anyu nyugi már. Miért feltételezed egyből azt, hogy szívtam valamit? Csak jó kedvem van.
-Jó kedv? Ezt ritkán hallom a szádból. Csak nem fiú van a dologban?
-Üüm, dehogy. Csak Liz telefonált, hooogy....hogy hétvégén hazajönnek. És ez nagyon feldobott. Ömm ezért ha nembánod, holnap nem jövök egyből haza suli után, meert még vennem kell neki valami kis meglepetést. Tudod, hogy mennyire szereti az apróságokat..
Nem mondhattam el neki,hogy tényleg pasi van a dologban... Anyu szerint még fiatal vagyok ezekhez a dolgokhoz, azt leszámítva, hogy rajtam kívül már az osztály minden lányának volt legalább egy normális kapcsolata.. Hogy ebbe a témába aput már ne is említsük. Azt hiszem nem fogadná túl kedvesen az udvarlóimat. De ezen még ráértem agyalni...Hiszen Greget csak ma ismertem meg. De ez a pár perc amit együtt töltöttünk elég volt arra, hogy totálisan belezúgjak.
-Rendben. De örülnék ha sietnél haza. Tudod, hogy segítened kell a ház körül. És egyébként is. Ha Liz meglátogat, a szobádat is rendbe kell raknod-úúúúú dejóvagy Stell... ezt magyarázd ki...
-Tudod anyu, nemhiszem, hogy feljön...Tudod csak átutazóban lesznek itt egy napot. Éés öööm azthiszem fáradt lesz, úgyhogy inkább én látogatom meg...
-Ez kezd gyanús lenni Stella. Remélem nem mesterkedsz semmiben.
-Dehogy anyu. Hisz ismersz...
-Hát épp ezért félek..
-Na kösz-nevettem el magam, majd felszaladtam a szobámba és bezárkóztam. Próbáltam Gregről valami infót gyűjteni, de egyik közösségi portálon sem találtam. Úgylátom az ismerkedéssel várnom kell holnapig...Korán lefeküdtem, olyan voltam, mint a kisgyerekek... Abban bíztam, hogy minél hamarabb elalszok, annál hamarabb jön el a reggel, és annál hamarabb láthatom. Általában 7-kor szoktam felkelni, de most már 6-kor vígan pattantam ki az ágyból, és elkezdtem készülődni (persze a legnagyobb csendben, nehogy anyuék észrevegyenek). Elővettem a legdivatosabb ruháim (bár nincs belőlük túl sok...), és minimum fél órát tollászkodtam a tükör előtt, mire megtaláltam a tökéleteset. És te jó ég még mennyi dolgom van....Lezuhanyozni, sminkelni (de csak minimálisan...nem akartam, hogy az első randin egy mű nőt lásson bennem), majd kivasaltam a hajam, ami még mindig nem volt a tökéletes mire indulnom kellett, úgyhogy hanyagul összekötöttem egy lófarokba, a fufrum pedig szabadon a szemembe lógott. Sosem voltam magamtól elájulva, de ma valahogy mégis szépnek láttam magam. Mire észbekaptam, már rohannom kellett a buszhoz, nehogy lekéssem, mert akkor lőttek az egész napomnak..Szerencsére időben odaértem. Elfoglaltam a helyem, a lehető legtávolabb a busz hátuljában ücsörgő néhány bunkó osztálytársamtól. Általában a távolság nem tántorítja el őket attól, hogy beszólogassanak, de ma valahogy csöndben voltak, és elég furcsán néztek rám. Úristen valami van a fejemen? Vagy csak meglepődtek, hogy ma nem a lepukkant farmeromba és a legócskább pulcsimba jöttem? Hát sajnálom. Ma ez a menü.
Alig vártam, hogy odaérjünk, elteljen az a pár óra és találkozzak vele a menzán. De különös meglepetés ért. Greg hatalmas tündérvigyorával az arcán ott ált a buszmegállóban egy szál rózsával a kezében. Ezt nemhiszem el. Biztos,hogy rám vár és ez nem egy álom? Vagy ha álom is. Csak az a lényeg, hogy ne ébredjek fel.
Leszálltam és mielőtt meg tudtam volna mukkanni így szólt:
-Szia Stell. :) Boldog Valentin napot!-és ismét két puszit kaptam az arcomra, majd átadta a rózsát.
-Valentin nap? Huhh el is felejtettem. Ömm köszönöm szépen. Sajnálom, de én semmivel sem készültem neked...
-Ugyan. Az a legnagyobb ajándék, hogy veled lehetek.:)
Lehet, hogy lemaradtam valamiről, de én úgy tudom, hogy csak 1 napja ismerjük egymást...:O
Nem gyors ez egy kicsit? Na de kit érdekel, ha vele lehetek..
-Gyere, a végén még elkésünk-mondta, és átkarolta a vállam. Úgyéreztem máris a mennyországban vagyok...


A menzán a terv szerint együtt kajáltunk, de ő megint nem vette le rólam a szemét. Egy idő után kicsit nyomasztóvá vált, de ahogy a szemébe néztem, elfelejtettem az egészet. Olyan volt, mintha valamiféle varázserővel rendelkezne,olyannal, amivel egyetlen pillantás is elég ahhoz, hogy megfeledkezzek a világról és csak rá koncentráljak. Imádtam ezt a nézését, és egész nap elnéztem volna, de ismét becsöngettek...
-Akkor órák után, ahogy megeszéltük-mondta, és egy hatalmas mosollyal búcsúzott el.
-Rendben. Ott leszek-vigyorogtam, éa próbáltam leplezni az izgatottságom.

Végre véget értek az óráim...izgatottan kiléptem az ajtón, és azt fürkésztem, vajon hol lehet? De nem találtam őt sehol...