2. fejezet.

Ez egy kicsit hosszabb fejezet lesz....:D remélem tetszeni fog.:) várom a kommenteket. :)





A nap további része nyugisan telt. Az osztálytárasim valamilyen okból békénhagytak (2 év óta először...), de ezt mégsem tudtam igazán értékelni. Csak az járt a fejemben, hogy elhúzzak a teremből, és lássam, vajon tényleg ott fog-e várni, vagy ez csak egy hiú ábránd volt, és csak etetett a "Különleges vagy" dumával. És egyébként is...Miért vagyok én különleges? Maga a tény, hogy én más vagyok, mint a többiek, és különlegesebb, még sosem merült fel bennem. És ha igaz, akkor ezt a környezetem, és az osztálytársaim miért nem veszik észre? Számukra csak egy idióta stréber vagyok, aki mindig központja a szívatásoknak. De ez a fiú...Greg, ha jól emlékszem....Te jó ég, annyira elvesztem a szemeiben, hogy még a nevére sem emlékszem.
Valamit tényleg láthat bennem...Nem tűnt úgy, mintha hazudna. Ezek a gondolatok lüktettek a fejemben, amikor végre meghallottam a megváltó csengőt. Istenem. Végre. Most kiderül, hogy vár-e. És ha igen? Mit mondok majd neki? Komplett idiótának fog nézni. És ha szófosásom lesz? Nem gyakori, de van, hogy előfordul. És ha hülyeségekről kezdek el neki fecsegni?
Bár ez nem volt túl valószínű. Nemhiszem, hogy a közelében egy értelmes szót is kitudok nyögni. Csak ne bukjak orra. Végre kiértem a suli elé. Ott volt, és úgy mosolygott,hogy....Nemtudtam róla levenni a szemem...És ennek megis lett az eredménye...Nemvettem észre a lépcsőt. Ciki mi?
Normál estben tényleg az. De ez most valahogy jó jött ki. Zuhanni kezdtem. Úgy éreztem, most vége mindennek. Elesek, kiröhög, és itthagy. Soha nem néz rám többet.
De ennél mázlistább vagyok. Odalépett, és elkapott. Amikor feleszméltem, erősen tarott a karjai között. Te jó ég. Az illata. Ha eddig nem ájultam el és estem össze, most fogok.
-Húú, kellemes második benyomás - mondtam, és kikászmálódtam az öléből.
-Ennél kellemesebb nem is kell - vigyorgott önelégülten, mert tudta, hogy ez az egész szitu az ő piszok helyes képe miatt történt.-Máskor azért nézz az orrod elé. Ha lehetséges.
-Ööm. Megpróbálom. De nem biztos, hogy képes leszek rá. :)
- :) Na akkor indulhatunk? A végén még lekésed a buszt.
-Ja! Pesze. Igazad van. Menjünk.


Elindultunk, de én még mindig azon agyaltam, honnan tudja, hogy busszal járok. És főleg azt, hogy melyikkel. Úgy éreztem meg kell kérdeznem, de ahogy ránéztem, mindig elállt a szavam.
-És milyne napod volt?-megpróbált pár szót kihúzni belőlem, és sikerült is neki. Most oda kell tennem magam.
-Egész jó. Tudod a menzán megismerkedtem egy aranyos sráccal. Valami Greg nem ismered? :)
-Hmmm valami rémlik-hangosan felnevetett, és én sem bírtam tovább.
-Ezen kívül kész unalom volt. De aztán suli előtt megint összefutottam vele, és sikerült bearanyoznia a napomat. :)
-Ennek biztosan nagyon örül. :)
-És veled mi történt?
-Érdekes hasonlóságokat vélek felfedezni a napunkban. Megismerkedtem egy nagyon kedves és szép lánnyal szintén a menzán. Azthiszeeem...Stella? Igen.... És most ismét találkoztunk és, ezzel hozott nekem egy jó napot. :) Jó a viccet félretéve. Tényleg örülök, hogy megismertelek. És úgylátom kezdesz feloldódni.:)
-Hát én igyekszem. :)

Egész nap ottmaradtam volna vele. Legszívesebben örökre, de a buszmegállóhoz értünk, és már jött is a buszom.
-Áá. Sajnos nekem most mennem kell. Akkor holnap a menzán? :)
-Várlak. És utánna is. Úgy, mint ma. De ha nincs más dolgod, utánna is bülhetnénk valahova. Tudod a menza nem a legromantikusabb hely.:)
Igazából lett volna más dolgom, de nemtudtam neki nemet mondani.
-Ümm, bennevagyok. Na szia.
-Szia!- mondta, majd magához húzott és két puszit nyomott az arcomra.
A mámortól és a meglepettségtől alig tudtam felszállni a buszra. És hazafelé is végig ő járt a fejemben. Most gondoltam csak végig amit mondott. Ez a holnapi meghívás tulajdonképpen egy randi?