3. fejezet.

Ittvagyok megint.:) Úgydöntöttem frissítek mais...nincs jobb dolgom hirtelen.:) Remélem tetszeni fog. Várom a kommenteket.:)



Alig tértem magamhoz. Egész úton hazafelé azon gondolkoztam, vajon mi foghatta meg bennem, amit a többiek képtelenek észrevenni. Eddig egy pasi mellett éreztem hasonlót, de a végén kiderült, hogy csak rohadt jó színész....
De Greg... A hangja, az illata, mindene...Teljesen beleszédülök már magába a gondolatba, hogy hozzámért...És megpuszilt...Úgyérzem ma már nem mosok arcot...
Ahogy hazaértem anyu is észrevett, hogy vidámabb vagyok a megszokottnál, és csodálkozott is.
-Miújság kisasszony? Gyere csak közelebb! Te mosolyogsz? Neeem. Azz az nemlehet. Mit szívtál? Ki adta? Kislányom miért csinálod ezt?!
-Anyu nyugi már. Miért feltételezed egyből azt, hogy szívtam valamit? Csak jó kedvem van.
-Jó kedv? Ezt ritkán hallom a szádból. Csak nem fiú van a dologban?
-Üüm, dehogy. Csak Liz telefonált, hooogy....hogy hétvégén hazajönnek. És ez nagyon feldobott. Ömm ezért ha nembánod, holnap nem jövök egyből haza suli után, meert még vennem kell neki valami kis meglepetést. Tudod, hogy mennyire szereti az apróságokat..
Nem mondhattam el neki,hogy tényleg pasi van a dologban... Anyu szerint még fiatal vagyok ezekhez a dolgokhoz, azt leszámítva, hogy rajtam kívül már az osztály minden lányának volt legalább egy normális kapcsolata.. Hogy ebbe a témába aput már ne is említsük. Azt hiszem nem fogadná túl kedvesen az udvarlóimat. De ezen még ráértem agyalni...Hiszen Greget csak ma ismertem meg. De ez a pár perc amit együtt töltöttünk elég volt arra, hogy totálisan belezúgjak.
-Rendben. De örülnék ha sietnél haza. Tudod, hogy segítened kell a ház körül. És egyébként is. Ha Liz meglátogat, a szobádat is rendbe kell raknod-úúúúú dejóvagy Stell... ezt magyarázd ki...
-Tudod anyu, nemhiszem, hogy feljön...Tudod csak átutazóban lesznek itt egy napot. Éés öööm azthiszem fáradt lesz, úgyhogy inkább én látogatom meg...
-Ez kezd gyanús lenni Stella. Remélem nem mesterkedsz semmiben.
-Dehogy anyu. Hisz ismersz...
-Hát épp ezért félek..
-Na kösz-nevettem el magam, majd felszaladtam a szobámba és bezárkóztam. Próbáltam Gregről valami infót gyűjteni, de egyik közösségi portálon sem találtam. Úgylátom az ismerkedéssel várnom kell holnapig...Korán lefeküdtem, olyan voltam, mint a kisgyerekek... Abban bíztam, hogy minél hamarabb elalszok, annál hamarabb jön el a reggel, és annál hamarabb láthatom. Általában 7-kor szoktam felkelni, de most már 6-kor vígan pattantam ki az ágyból, és elkezdtem készülődni (persze a legnagyobb csendben, nehogy anyuék észrevegyenek). Elővettem a legdivatosabb ruháim (bár nincs belőlük túl sok...), és minimum fél órát tollászkodtam a tükör előtt, mire megtaláltam a tökéleteset. És te jó ég még mennyi dolgom van....Lezuhanyozni, sminkelni (de csak minimálisan...nem akartam, hogy az első randin egy mű nőt lásson bennem), majd kivasaltam a hajam, ami még mindig nem volt a tökéletes mire indulnom kellett, úgyhogy hanyagul összekötöttem egy lófarokba, a fufrum pedig szabadon a szemembe lógott. Sosem voltam magamtól elájulva, de ma valahogy mégis szépnek láttam magam. Mire észbekaptam, már rohannom kellett a buszhoz, nehogy lekéssem, mert akkor lőttek az egész napomnak..Szerencsére időben odaértem. Elfoglaltam a helyem, a lehető legtávolabb a busz hátuljában ücsörgő néhány bunkó osztálytársamtól. Általában a távolság nem tántorítja el őket attól, hogy beszólogassanak, de ma valahogy csöndben voltak, és elég furcsán néztek rám. Úristen valami van a fejemen? Vagy csak meglepődtek, hogy ma nem a lepukkant farmeromba és a legócskább pulcsimba jöttem? Hát sajnálom. Ma ez a menü.
Alig vártam, hogy odaérjünk, elteljen az a pár óra és találkozzak vele a menzán. De különös meglepetés ért. Greg hatalmas tündérvigyorával az arcán ott ált a buszmegállóban egy szál rózsával a kezében. Ezt nemhiszem el. Biztos,hogy rám vár és ez nem egy álom? Vagy ha álom is. Csak az a lényeg, hogy ne ébredjek fel.
Leszálltam és mielőtt meg tudtam volna mukkanni így szólt:
-Szia Stell. :) Boldog Valentin napot!-és ismét két puszit kaptam az arcomra, majd átadta a rózsát.
-Valentin nap? Huhh el is felejtettem. Ömm köszönöm szépen. Sajnálom, de én semmivel sem készültem neked...
-Ugyan. Az a legnagyobb ajándék, hogy veled lehetek.:)
Lehet, hogy lemaradtam valamiről, de én úgy tudom, hogy csak 1 napja ismerjük egymást...:O
Nem gyors ez egy kicsit? Na de kit érdekel, ha vele lehetek..
-Gyere, a végén még elkésünk-mondta, és átkarolta a vállam. Úgyéreztem máris a mennyországban vagyok...


A menzán a terv szerint együtt kajáltunk, de ő megint nem vette le rólam a szemét. Egy idő után kicsit nyomasztóvá vált, de ahogy a szemébe néztem, elfelejtettem az egészet. Olyan volt, mintha valamiféle varázserővel rendelkezne,olyannal, amivel egyetlen pillantás is elég ahhoz, hogy megfeledkezzek a világról és csak rá koncentráljak. Imádtam ezt a nézését, és egész nap elnéztem volna, de ismét becsöngettek...
-Akkor órák után, ahogy megeszéltük-mondta, és egy hatalmas mosollyal búcsúzott el.
-Rendben. Ott leszek-vigyorogtam, éa próbáltam leplezni az izgatottságom.

Végre véget értek az óráim...izgatottan kiléptem az ajtón, és azt fürkésztem, vajon hol lehet? De nem találtam őt sehol...

2. fejezet.

Ez egy kicsit hosszabb fejezet lesz....:D remélem tetszeni fog.:) várom a kommenteket. :)





A nap további része nyugisan telt. Az osztálytárasim valamilyen okból békénhagytak (2 év óta először...), de ezt mégsem tudtam igazán értékelni. Csak az járt a fejemben, hogy elhúzzak a teremből, és lássam, vajon tényleg ott fog-e várni, vagy ez csak egy hiú ábránd volt, és csak etetett a "Különleges vagy" dumával. És egyébként is...Miért vagyok én különleges? Maga a tény, hogy én más vagyok, mint a többiek, és különlegesebb, még sosem merült fel bennem. És ha igaz, akkor ezt a környezetem, és az osztálytársaim miért nem veszik észre? Számukra csak egy idióta stréber vagyok, aki mindig központja a szívatásoknak. De ez a fiú...Greg, ha jól emlékszem....Te jó ég, annyira elvesztem a szemeiben, hogy még a nevére sem emlékszem.
Valamit tényleg láthat bennem...Nem tűnt úgy, mintha hazudna. Ezek a gondolatok lüktettek a fejemben, amikor végre meghallottam a megváltó csengőt. Istenem. Végre. Most kiderül, hogy vár-e. És ha igen? Mit mondok majd neki? Komplett idiótának fog nézni. És ha szófosásom lesz? Nem gyakori, de van, hogy előfordul. És ha hülyeségekről kezdek el neki fecsegni?
Bár ez nem volt túl valószínű. Nemhiszem, hogy a közelében egy értelmes szót is kitudok nyögni. Csak ne bukjak orra. Végre kiértem a suli elé. Ott volt, és úgy mosolygott,hogy....Nemtudtam róla levenni a szemem...És ennek megis lett az eredménye...Nemvettem észre a lépcsőt. Ciki mi?
Normál estben tényleg az. De ez most valahogy jó jött ki. Zuhanni kezdtem. Úgy éreztem, most vége mindennek. Elesek, kiröhög, és itthagy. Soha nem néz rám többet.
De ennél mázlistább vagyok. Odalépett, és elkapott. Amikor feleszméltem, erősen tarott a karjai között. Te jó ég. Az illata. Ha eddig nem ájultam el és estem össze, most fogok.
-Húú, kellemes második benyomás - mondtam, és kikászmálódtam az öléből.
-Ennél kellemesebb nem is kell - vigyorgott önelégülten, mert tudta, hogy ez az egész szitu az ő piszok helyes képe miatt történt.-Máskor azért nézz az orrod elé. Ha lehetséges.
-Ööm. Megpróbálom. De nem biztos, hogy képes leszek rá. :)
- :) Na akkor indulhatunk? A végén még lekésed a buszt.
-Ja! Pesze. Igazad van. Menjünk.


Elindultunk, de én még mindig azon agyaltam, honnan tudja, hogy busszal járok. És főleg azt, hogy melyikkel. Úgy éreztem meg kell kérdeznem, de ahogy ránéztem, mindig elállt a szavam.
-És milyne napod volt?-megpróbált pár szót kihúzni belőlem, és sikerült is neki. Most oda kell tennem magam.
-Egész jó. Tudod a menzán megismerkedtem egy aranyos sráccal. Valami Greg nem ismered? :)
-Hmmm valami rémlik-hangosan felnevetett, és én sem bírtam tovább.
-Ezen kívül kész unalom volt. De aztán suli előtt megint összefutottam vele, és sikerült bearanyoznia a napomat. :)
-Ennek biztosan nagyon örül. :)
-És veled mi történt?
-Érdekes hasonlóságokat vélek felfedezni a napunkban. Megismerkedtem egy nagyon kedves és szép lánnyal szintén a menzán. Azthiszeeem...Stella? Igen.... És most ismét találkoztunk és, ezzel hozott nekem egy jó napot. :) Jó a viccet félretéve. Tényleg örülök, hogy megismertelek. És úgylátom kezdesz feloldódni.:)
-Hát én igyekszem. :)

Egész nap ottmaradtam volna vele. Legszívesebben örökre, de a buszmegállóhoz értünk, és már jött is a buszom.
-Áá. Sajnos nekem most mennem kell. Akkor holnap a menzán? :)
-Várlak. És utánna is. Úgy, mint ma. De ha nincs más dolgod, utánna is bülhetnénk valahova. Tudod a menza nem a legromantikusabb hely.:)
Igazából lett volna más dolgom, de nemtudtam neki nemet mondani.
-Ümm, bennevagyok. Na szia.
-Szia!- mondta, majd magához húzott és két puszit nyomott az arcomra.
A mámortól és a meglepettségtől alig tudtam felszállni a buszra. És hazafelé is végig ő járt a fejemben. Most gondoltam csak végig amit mondott. Ez a holnapi meghívás tulajdonképpen egy randi?

Az első találkozás

Tipikus nap volt. Az eső zuhogott, a szél süvített, és én megint egyedül gubbasztottam a menza legeldugottab sarkában. Végre egy kis nyugalomra vágytam, amit az osztályomban sajnos sohasem kaptam meg. Valaki mindig körülöttem nyüzsgött, és mást sem hallottam a gúnyolódásukon kívül. Eléggé ki vagyok rekesztve, de nem bánom. Már megszoktam. A lejobb barátnőm Liz, tavaly elköltözött, és azóta senkim sincsen. Második éve járok ebbe a nyomorult iskolába, de minden napom kínszenvedés. A tanáraimmal jól kijövök, ami bizonyos szempontból jó, de az osztálytársaimnál elég rossz pont..Strébernek tartanak, és mindent rajtam vernek le.

Öt perce ülök nyugodtan, de úgy tűnik ennyi volt...A fiúk, és egy lány az osztályomból (a szokásos banda, általában ők szekálnak, a többiek meg nézik...mást nem tehetnek...nem szeretnék ha velük is ez történne...), mellém ültek, és megint lökdösni, és ütögetni kezdtek. Már kezdtek elfajulni a dolgok, amikor hirtelen valaki megjelent mögöttem. Hátranéztem. Még sosem láttam ezt az arcot, de...egyszerűenelképesztő volt. Egy nálunk néhány évvel idősebb srác volt az, és így szólt: -Hagyjátok már békén! Mit ártott nektek?
-Jól van már okostojás! Na húzz el innen ha jót akarsz magadnak!
-Gyere tűnjünk innen!-mondta, majd megragadta a karom, és egészen a menza másik végéig húzott.

-Miért hagyod, hogy ezt tegyék veled?
-Nem tehetek mást-feleltem.
-De tehetnél, ha nagyon akarnál. Egyébként Greg vagyok. Örülök, hogy megismertelek.
-Stella. És úgyszint.
Elmosolyodott.
-Úgylátom nem vagy túl bőszavű.
-Hát nem. Tudod nem nagyon van kivel beszélgetnem.
-Akkor mostantól lesz -mosolyodott el ismét.-Szeretném, ha ezentúl mindig itt ülnél, velem. Persze, ha ez neked nem okoz gondot.
Úristen. Ezt nem hiszem el. Álmodom? Egy ilyen pasi, hogy kérhet ilyet egy magamfajtától? Kidolgozott test, fekete haj, barna szem, és az az arc... Mindig is egy ilyen srácra vágytam.
-Dehogyis -nyögtem ki. -Szívesen.

A szünet további részében próbáltam nyugodtan befejezni az evést, ő pedig engem bámult. Folyamatosan.
-És mióta élsz itt?- próbáltam elrjteni a zavaromat. -Még sosem láttalak.
-Alig egy éve költöztünk ide. Tudod nemnagyon mozdulok ki otthonról. És a suliban sem nagyon járkálok. Inkább az osztályomban olvasgatok.
-Aha ezzel énis így vagyok. De mi volt az oka a költözésnek?
-Édesapám itt kapott munkát. Tudod vele élek.
-Értem. A szüleid elváltak?
-Nem. Annál sokkal rosszabb. Kb. 4 éves lehettem, mikor a házunkban tűz ütött ki. Apa nem volt otthon. Én túléltem,de édesanyám és a hugom...meghaltak.
Az arcára borzasztó fájdalom és kín ült ki.
-Te jó ég. Borzasztóan sajnálom.
Kicsit habozott, majd gyorsan témát váltott.
-Tudod mikor megláttam mit művelnek veled...Éreztem, hogy segítenem kell. Tudom, hogy te más vagy, mint ők. Különleges.
Úgy nézett rám, hogy azt hittem menten elolvadok. Különleges vagyok? Ilyet még soha senki nem mondott nekem. Pláne nem egy ilyen fiú. De a pillanatnyi rózsaszín felhőt eloszlatta a csengő hangja.
-Nos, kezdődik az órám. Ha gondolod suli után megvárlak, és elkísérlek a buszhoz.
-Rendben- válaszoltam kissé bódultan. De honnan tudja, hogy busszal járok iskolába? Volt egy olyan érzésem, hogy ő nem most hallott rólam először...







Remélem tetszett az első fejezet. Várom a kommenteket, és a véleményeket. Puszi: Dóri

Bevezető!

Sziasztok! Ez a blog egy elég bonyolult szerelmi történetről fog szólni. Ha valami nem tetszik, nézzétek el nekem,mert még kezdő vagyok! Várom a kommenteket,legyen az jó vagy rossz!!=)
Puszi Dóri!=)