5. fejezet.

Végre itt az új fejezet! Bocsánat, hogy ilyen későn, de nem volt ötletem...Kicsit rövid lett, és nem is a legjobb, de ittvan...xD




Felkaptam fejem, a csók hevétől kissé még lihegtem. Mikor megláttam aput, megállt bennem az ütő. Dühösen rángatta a kilincset, szerencsére az ajtók be voltak zárva. Alapvetően nyugodt és jófej volt, de a pasiügyekben nem ismert tréfát. Gyorsan kipattantam az ülésről és elindultam felé, hogy megnyugtassam. De hajthatatlan volt. Kiabált, hosszú perceken keresztül. Az volt a szerencse, hogy nem esett neki Gregnek. Mikor végre megnyugodott, olyan dolgot csinált, amire éltemben nem gondoltam volna. Magához ölelt, és a fülembe súgta:
-Stell, tudod, hogy nagyon szeretlek. Miért csinálod ezt? Féltelek. Ki ez a fiú? Hm? Mióta ismered? Bántott?
Elhúzódtam tőle és bár tudom,hogy hazudni nem szép dolog, de kötelességem volt. Így szóltam:
-Apa, ő a barátom, Greg - Greg a kezét nyújtotta apám felé, ő pedig mogorván viszonozta a gesztust. -Már régóta ismerjük egymást...és egyáltalán nem bántott.
-Ez így van uram. Soha életemben nem bántanám a lányát. Nagyon szeretem.
Greg is elég jó színésznek tűnik... Talán így ki tudjuk játszani a szüleimet...
-Ha ez így van, akkor légy a vengégünk. Szeretném ha megismernéd a családom- mondta apa, én pedig azt hittem menten elájulok. Még szinte semmit sem tudunk egymásról. Mi lesz ha faggatózni kezdenek?
-Sajnálom uram, de délután dolgoznom kell...Apám cégénél segítek be. Nem lenne jó egy másik időpont?
Te jó ég ez a pasi egy csoda....Apa beleegyezett, de a téma ezzel nem volt lezárva. Greg elment, én meg a nap további részében hallgatahattam a szüleim papolását... Aztán mikor végre kifogyott belőlük a szusz, lefeküdtem, és elaludtam végre. Csak ő járt az egszembe. Ő és ez a csodálatos nap, ami még szebb lehetett volna, ha nem kapnak el minket.
Másnap ismét a busznál várt, suliba menet megbeszéltük a délután történteket. A menzán pedig kiveséztük, milyen jó színészi adottságokkal rendelkezünk. De aztán Greg egy meglepő kijelentést tett.
-De azért remélem azt a részt amikor aztmondtam, szeretlek, nem hitted színészkedésnek. Stell, én tényleg szeretlek. Soha, egy lány iránt sem éreztem még ilyet.
-Greg.. énis hasonlóan érzek irántad, de ez nekem kicsit gyors... erre még nem állok készen. Sajnálom! -mondtam, és magam sem tudom miért, felálltam, és elviharzottam az asztaltól.
Elég hülye döntés volt ez. Ezután Greg hetekig, sőt hónapokig felém sem nézett. Ha a közelébe értem, mindig elfordította a fejét, és úgy csinált, mintha ott se lennék. Majd eljött az év utolsó napja, és reggel különös levelet találtam az asztalomon. Ez állt benne.
Stell!
Az életemnél is jobban szeretlek, napról napra egyre jobban. Ne hidd, hogy elfelejtettelek. Megpróbáltalak nem észrevenni, de nem lehet. Téged nem. Ha te nem lehetsz velem, ha nélküled kell tovább élnem, nincs értelme az életemnek. Kérlek délután találkozzunk az iskola előtt. Nagyon fontos lenne. Hatalmas döntés előtt állok. Kérlek segíts!
Csók:Greg.
Nem volt más választásom, hisz én is szerettem. Muszáj ott lennem, és megakadályozni, hogy valami hülyeséget csináljon, mert az az én hibám lenne. De amikor megláttam a suli előtt, teljesen más fogadott, mint amire számítottam...