6. fejezet.

Na itt az új fejezet. Remélem tetszeni fog. Én igyekeztem. És igen Adrijjen. Számodra belecsempésztem egy kis meglepit..;)





Greg ott állt a suli előtt a kocsijával, ami teli vot pakolva bőröndökkel. Nem hittem a szememnek. Odasiettem hozzá és kérdőn ránéztem.
-Sajnálom Stell. Apámat áthelyezték. Segítened kell. Nem szeretnék elköltözni...semmiféleképp. De ha te nem vagy velem nincs értelme, hogy itt legyek. Ha te most azt mondod maradjak, a legnagyobb örömmel megteszem. De ha azt szeretnéd, hogy elmenjek, már itt sem vagyok. Egy szavadba kerül.
De én egy szót sem szóltam, csak a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Nem engedhetem el. Nem szalaszthatom el ezt a fiút. Szeretem.
-Akkor ezt igennek vehetem?-kérdezte és huncutul elvigyorodott.
-Greg. Nem akarlak elveszíteni. Amikor a múltkor azokat a dolgokat mondtam...nem gondoltam meg eléggé. Bocsáss meg! Szeretlek.
Válaszul én is egy csókot kaptam, majd szorosan átölelt.
-Szeretlek-súgta a fülembe - mindennél és mindenkinél jobban. Sajnálom, hogy olyan gyors volt a múltkor a dolog. Lassítok ha azt szeretnéd.
-Nem! Nemkell! Én csak azt szeretném, ha velem lennél. Mindig.
Újra boldog voltam. Boldogabb, mint valaha. Nem szabadott volna megbántnom...nem is akartam...csak kicsit megijedtem a tempótól.
-De ha apád elmegy, te hol laksz majd?-kédeztem, mert erről teljesen elfeledkeztem.
-A házat nem adtuk el. Megtartom. Ezentúl egyedül élek. Apám már egy hónapja elköltözött. Én még meg akartam várni a suli végét. Ugye nem bánod?
-Dehogy bánom! :)

Egész nap együtt voltunk, és egyáltalán nem érdekelt mit szólnak a szüleim. Felmentünk Greg lakásába, rendelt egy jó kis pizzát, beszélgettünk, és hihetetlenül jó volt vele lenni. Egyre jobban egymásra hangolódtunk. Már kezdett sötétedni.
-A szüleim aggódni fognak-mormoltam.
-Nem szeretném ha haza mennél. Aludj itt! Kérlek!
-Kétlem, hogy ebbe belemennének..
-Mondd azt, hogy valamelyik barátnődnél aludsz.
-Nem tudom, feltűnt-e de nekem nincs túl sok barátnőm.
-Találj ki valamit! Kérlek!

Annyira gyönyörű volt a szeme...és úgy nézett rám, hogy nem tudtam nemet mondani.
Felhívtam a szüleimet, közben még mindig azon gondolkoztam, mit mondjak.

-Szia anyu!
-Kislányom hol a büdös francba vagy? Este 9 van!
-Bocsi anya, de a suliba évzáró bulit rendeztek a végzősök és engem is meghívtak. A koleszba van hely, és igazából nem sok kedvem van hazamenni....és....arra gondoltam...
-Stella! Ugye nem mesterkedsz valamiben?
-Nem anyu! De már nagon fáradt vagyok. És busz sincs. Nem alhatnék itt? Kérlek!
-Na jó rendben. De ez az utolsó alkalom. Reggel pedig apád érted megy!-hogy miii? csak azt nee!
-Nem kell anyu...Reggel már haza tudok menni a busszal...Nem tudom pontosan mikor.
-Oké, de csipkedd magad, ha nem akarsz balhét!
-Dehogy akarok! Na szia anya!-mondtam és le is tettem. Hihetetlen néha milyen jófejek a szüleim, én pedig becsapom és kihasználom őket. De mentségem legyen, hogy a szerelmemért teszem. Aki jelnleg a legfontosabb számomra.

-Kicsim, hihetetlen voltál!
-Igyekeztem-szerénykedtem.

Greg leült a kanapéra, engem pedig az öléba vont.

-Nem szeretnék siettetni semmit. Tudod te is.
-Igen tudom- mohón megcsókoltam. Ugye nem akarja leplezni, hogy miért szerette volna annyira, hogy itt "aludjak"?
-Biztos vagy benne?
-Annyira biztos mint abban, hogy Amerika elnöke Barack Obama!

Felemelt, és felvitt a szobájába. A szoba hangulatosan volt kivilágítva, pár gyertya és füstölő is égett.

-Greg ez gyönyörű!
-Megérdemled! :)

Gyöngéden letett az ágyra, feltérdeltem ő peig velem szembe ugyancsak térdelt. Hosszú percekig csókolóztunk, de tudtuk, ez nem elég. Mind a ketten vágytunk a másikra. Finoman becsúsztatta a kezét a pólóm alá, és levette. Atán én is elkezdtem lehúzni róla a pólót, de ekkor váratlan fordulatot vett a dolog. A fél testét égésnyomok borították a csípőjétől a nyakáig. A bőre furcsa volt, a tapintása érdes. Nem tagadom, meglepett dolog. Kissé hátrahőköltem. Greg idegesen feláltt és öltözködni kezdett.

-Tudtam, hogy ez lesz! Mindig ez van! Ez hihetetlen. Miért? Miért? Miért?
Őrjöngött és én megértettem a helyzetét.
-Azt hittem te más vagy. Hogy temegérted a helyzetet. De te is olyan vagy, mint az összes többi lány!
A szavai égettek. A szeméből sütött a düh, és én tetőlől talpig lesápadtam. Nem tudtam mit kezdjek magammal. Még mindig akartam, és nem érdekelt a bőre! Engem csak az érdekelt, hogy boldoggá tegyem.
-Greg, hogy mondhatsz ilyet?-felálltam és odamentem hozzá, majd hátulról erősen átkaroltam.-Én szeretlek. Nem érdekel, hogy milyen a tested! Akarlak téged! És ez nem fog megváltozni! Sajnálom az előbbit, de meglepődtem. Nem számítottam rá. Hidd el, nem akartalak megbántani!

Lassan lefejtette magáról a karom, megfordult és magához ölelt.

-Sajnálom Stell. Egy barom vagyok. Csak azt hittem ez után nem kellek majd. Hogy undorodni fogsz tőlem. És meg is értettem volna. Én is undorodok magamtól..
-Greg, hogy mondhatsz ilyet! Te vagy a legnagyszerűbb ember akit ismerek.
-Szeretlek-mondta.
És ezután mindent ott folytattunk, ahol abbahagytuk. És mondtatom, nem bántam meg, hogy ragaszkodtam a programhoz. Történhetett volna akármi.. Az sem érdekelt volna, ha nincs lába..Akkoris akartam volna..örökre. Ez volt életem legszebb éjszakája, és reggele. Mellette ébredtem, és tudom, ennél semmi sem tehetett volna boldogabbá.